• Barabás Andi

Zoárd születése

Olyan jó visszatérni a természetbe. A természetesbe. Abba ami magától értetődő, ami nem mű és csak majdnem olyan, hanem AZ. A kerti paradicsom, a friss alma amit épp akkor szedtél, a jó levegő, a csend. Az őszinteség, mikor nem kell tettetni, mikor önmagad lehetsz és szerethetsz és szerethetnek. Kevés van ebből, de ettől jó minden. Az ember születése.


Mikor Dórit megismertem, nagyon meleg volt. Igazi nyári forróság. A családja épp a teraszt betonozta a kertben, míg beszélgettünk. Milyen fiatal, szép és tudatos anya, erre gondoltam először. Édes kis Martinnal dinnyét ettek és közben megbeszéltünk mindent.

Mikor hazaindultam akkor is éreztem, hogy minden rendben. MINDEN RENDBEN. Ez a kedvenc érzésem, azt hiszem. Nem gyakori, de annál értékesebb.


Aztán eljött a várakozás, a kuszaság, a programok, az elutazás, vagy nem utazás, maradjunk, de meleg van, izgulok.

Aztán egy éjjel csörgött a telefonom, Dóri hangja volt. Lassan készüljek. Már nagyjából összepakoltam, egy helyen voltak a dolgok, amiket vittem, így felöltöztem és bóbiskoltam kicsit, aztán nem sokkal később újra hívtak, hogy induljak. Olyan voltam, mint az agárversenyen a kutyák a rajtnál, kilőttem. Végre!

Nagyon szeretek éjjel autózni. Mindig egyedül vagyok az úton. Ez nagyon nyugis dolog.


Mikor megérkeztem Dóri már "máshol" volt. Áron masszírozta a derekát a konyhában. Gyakorlott, békés mozdulatokkal. Minden rendben. Csodáltam őket.




Hamarosan megérkeztek a bábák is. Szépen mentek a dolgok a maguk útján. Dóri vajúdott, már alig tért vissza közénk a hullámok közben, de néha, ha kellett akkor mégis.

Meleg volt, de jött valami. Fújt a szél. Elfújta a forró, tikkasztó kánikulát. Friss, új levegőt hozott.


Ahogy telt az idő, szükség volt valamire ami csökkenti a fájdalmat, így Dóri felment a fürdőbe, a meleg víz egy csoda! Tudom én is már. A hullámok egyre sűrűbbek és erősebbek lettek. A bábák sokat segítettek, sürögtek. Én igyekeztem nem útban lenni és közben mégis ott lenni. A szüléshez nagy fürdőszoba kell. De mégis úgy táncolt mindenki, hogy minden rendben ment.

A jelenlétben az ember bevonódik. éreztem, hogy Dórinak nehéz. Egyre erősödött a feszítés. Egyre mélyebbre merült.











Aztán már hallani is lehetett, hogy Zoárd közel van. Olyan erősek voltak a fájások, hogy Dóri egyre hangosabb lett. Áron mellette volt. Dóri szinte belemart a bőrébe, de Ő békésen fogta a kezét. Tudta, hogy MINDEN RENDBEN. Ez így jó. Ez egy csoda.

Aztán egyszer csak felébredt Zoárd bátyja is. Megérezte, hogy közel a változás.

Hosszú vajúdásra számítottunk, de ezúttal tévedtünk. Ez a kis vasember nagyon gyorsan bújt elő.



Zoárd erőt merített és nagyon gyorsan kibújt végül. Tudtam, hogy nagyon- nagyon fájt Dórinak. De talán már nem is emlékszik rá. Csoda pillanat volt.








Hamarosan egyben, szépen megszületett a Zoárdot tápláló lepény is. Olyan szép ez a pillanat. A köldökzsinór még összeköti a babát a lepénnyel, amire már nincs szüksége többé.


Lassan Áron elvágta a köldökzsinórt és kicsi Zoárd elkezdte földi életét. Még megvizsgálták, bebugyolálták. Martin is megvizsgálta, majd visszaaludt.







A bábák folytatták a munkát. Lassan felkelt a nap. Kakaskukorékolást hallottunk. Az éjjel megszületett valaki, akivel én is ott lehettem.

Mikor beültem az autóba, olyan boldog voltam. A rádióban Christina Aguilera Beautiful

című száma ment. Végig énekeltem. Kétszer is. Biztos hamis volt, de nem hallotta senki.


Zoárd nem csak abban különleges, hogy otthon születhetett békében, és végtelen szeretetben. Egy kromoszómával több van neki, mint nekünk átlagosoknak. Nagyon szerencsés, hogy oda született, ahová. Dóri, Áron és Martin jól fognak vigyázni rá.


Minden gyereknek azt kívánom, hogy elfogadásban és feltétel nélküli szeretetben jöjjön világra és nevelkedjen.

Akkor végre béke lesz itt.



Dóriék életét követhetitek az instán .


Nagyon örülök, hogy megismerhettem Nanduékat, remélem még találkozunk.

731 megtekintés

©2023 by Marcus Berg. Proudly created with wix.com

  • Black Facebook Icon
  • Black Instagram Icon