• Barabás Andi

Róza születése


Nagyon gyorsan történt. Éppen bicikliztünk a gyerekekkel. Egészen a jégkásásig. Kicsi kerekű bicajjal ezen a terepen ez komoly távolság, amúgy kb. másfél kilométer. De megküzdöttünk a kényeztetésért.

Ahogy a kiskorúak növelték a vércukorszintet, nekem csörgött a telefonom. Zöld gömb. … Kata vagyok és.....

Egy nagyon szép hang szólt a telefonba. Egyből rokonszenves volt. Hamarosan megszületik Róza és arra kért, legyek a fotósa.

Nagyon megörültem. Egészen felvidultam. Majdnem ettem én is egy fagyit. Úgy volt, hogy sok időnk van még. Ott lesz Ági is, akivel Barnust vártuk egy ideig, meg amúgy is. És Bogi, akit akkor még nem ismertem. És ezúttal kórház.

Találkoztunk, beszélgettünk aztán vártunk. Két napot (a kiskönyv még két hetet mondott). Róza elindult. Reggel, ködös fejjel olvastam az üzenetet, hogy itt az idő. Huh, kávé, gyerekek. Kávé. Indulás. Át a városon. Gyerekek. Megoldódott. Közben siettem, mert hát ki tudja.

Olyan gyors voltam, hogy csak Bogi volt gyorsabb nálam. Vagyis, hát helyzeti előnye volt. Már ott volt.

Lett volna időm reggelizni, de inkább vártam őket. Meg is jöttek. Kata csodaszép volt. Ez jutott először eszembe. Mindig szép azt gondolom, de aznap még szebb volt.

Amúgy is azt gondolom, hogy a nők szülés közben egyszerűen gyönyörűek. Vajon én is az voltam? Nem tudom, remélem..

Szóval, megérkeztek, én a szülőszobán vártam aztán őket. És akkor elsodort megint az az erő, ami ilyenkor ott van mindig. Csendesen, de mélyen és erősen. Emlékeztem Kata szavaira a fájdalomról. Emlékeztem a sajátomra még akkorról. Szép lassan mentünk mélyebbre és mélyebbre, egyre ritkábban nézett ki a mi világunkba Kata. Bogi és Zoli pedig segítették. Párnát, vizet, labdát, ruhát, hajgumit, szabad kart, ölelést. Én olykor egy mosolyt, együtt érzést és a fotókat tudtam adni. Egy kis vizet, vagy takarót olykor.

Kata fantasztikusan csinálta. Ösztönös és erős volt. Lehengerlő. Bogi hihetetlen nyugalommal és békével állt mindig mellette. Erőt adó, bátorító volt.

Ági jött, mikor eljött az ő ideje. Mosolygósan, vidáman. Biztonságot adóan. Aztán Róza egyszer csak előbújt, olyan gyorsan, hogy nem is számítottam rá. Lett pár bemozdult kép, de oda se neki.

Oh, mindig meghatódom ilyenkor. Nehéz az expóra koncentrálni ezekben a pillanatokban.

Ági és Bogi óvatosan segítettek tovább, Kata tartotta a kisbabát. Zoli meghatódott, lánya született, átengedte magát.

Szépséges percek ezek. Sosem felejtem őket. Köszönöm a lehetőséget.

Nagyon köszönöm Adriennek (BabaKukk Szülésfotó), hogy engem ajánlott Katáéknak, nagy megtiszteltetés, ha kollégák ajánlanak. Hálás vagyok.

Rózának pedig kalandos, és tartalmas életet kívánok! Jó egészséget és sok-sok vidámságot!











175 megtekintés

©2023 by Marcus Berg. Proudly created with wix.com

  • Black Facebook Icon
  • Black Instagram Icon