• Barabás Andi

Bodza érkezése

Várni... Várni valakire... Elképzelni milyen lesz, ha itt lesz. Milyen lesz a pillanat, amikor meglátjuk őt... Milyen lesz megölelni, szorítani. Érezni a szívverését és belenézni a szemébe...

Várni könnyebb, mikor van egy pontos időpillanat, amit várni kell. Mondjuk este 8 óra. Akkor lehet számolni a perceket. Készülni, tervezni, úgy várni, hogy tudja az ember, hogy mikor lehet majd fellélegezni. S akármilyen messze is van az a perc, mégis eljön az, magától.

És akkor minden a helyére kerül.

Egy kisbabát várni nem ilyen egyszerű. Jön ő, ez biztos, de hogy pontosan mikor van az, amikor kibújik erre a világra, azt nem tudja senki sem. Persze úgy kábé, meg valamikor úgy tizedike körül, meg majd ha jön egy front és akkor elindul, az van, és az ad egy kis kapaszkodót, de mégis.. várni kell. Szívből és kitartóan. Bizonytalanul. Mégis nagyon.


Bodzát is így vártam. Mikor már tudtuk, hogy hamarosan eljön az ő ideje, már ott volt, hogy jajmileszhalekellmennemKecskemétre, meg, hogy most akkor majd milegyen, ha éjjel kell mennemésittvannakagyerekekvelemépp..

De mindig, mikor itt vár egy kisbaba, ezek a dolgok szépen elsimulnak. Nem kell tenni semmit, mert a sors, vagy Isten elrendezi a szálakat, hogy végül minden úgy legyen, ahogy kell.

Így volt ez most is.

Hajnalban, talán négykor ébredt Barnus. Azt mondta nem tud aludni. Pedig ő szokott. Ilyenkor mindig. Bebújt az ölembe és akkor csörgött a telefonom, hogy induljak. Bodza elindult.

Barnus tudta. Már nem kellett magamhoz térnem, ébren voltam. Kávé, öltözés és indultunk is.

Gyerekek biztonságba én pedig be, a kórházba. Olyan jó hajnalban indulni! Üres utcák, béke, csend. Csak pár busz és néhány járó-kelő.

Hamar beértem. Megint megelőztem Katáékat.

Anna beengedett. Csend volt a szülőszobán. Olyan hajnali ébredezős. Lágy fények, suttogás.

Aztán lassan, ahogy ébredt a világ és megjöttek Katáék, elindult a hullámzás. Olyan volt, mint egy jól begyakorolt szimfónia. Mind, akik ott voltunk szépen tudtuk a dolgunkat. Kata erős volt és békés. Zoli tartotta és óvta. Most sokkal könnyedebbek voltak, mint Rózi születésénél. Emlékszem még arra is. Most már teljesen otthonos volt minden. A hely, az érzések még a fájdalom és a szünetek is. Persze nem volt könnyebb, Kata szépen ment egyre mélyebbre. Láttam az arcán, éreztem újra, amit én is átéltem sok-sok éve.

Anna pedig minden hullámnál átsegítette őt.

Nem is sok idő múlva elért Bodza a kapuba, ott már Ági is vigyázott rájuk. Elindult lefelé, ki ide a külvilágba ez a kislány. Gyorsan, alig pár perc alatt. Nehéz volt, azt éreztem, ez a legnehezebb pontja a szülések fotózásának. A pillanatban mikor kibújik a baba, mindig elérzékenyülök. Nagyon.. Párás szemekkel keresem az élességet. Elképesztő mindig.

Hála az autofókusznak, a képek így is élesek lettek.


Mese volt ez is. Egy boldog és békés családba , örömbe és puhaságba, megszületett Bodza, napvilágra, ahogy annak idején Róza.





























Nagyon hálás vagyok Katának és Zolinak, hogy ismét velük lehettem. Annának és Áginak is, hogy kicsit egy csapat voltunk.

Örömmel ajánlom őket, keressétek a Szülnijó csapatot!


Békés, nyugodt, mégis kalandokkal teli életet kívánok Bodzának, hogy mire ősz hajú néni lesz, tele legyen vidám történetekkel!





830 megtekintés

©2023 by Marcus Berg. Proudly created with wix.com

  • Black Facebook Icon
  • Black Instagram Icon